Egyszer már elkezdtem írni ennek a napnak a sztoriját, de úgy kellemesen lefagyott a számítógép, tegnap meg a kinézeten dolgoztam, ami remélem tetszik.

Szóval, a csodálatos pénteki napom nem is volt olyan csodálatos. Így visszagondolva annyira szörnyű sem, de semmiképpen nem sorolnám életem legszebb napjai közé.

A reggel sem ment úgy, ahogy szokott. Kicsit elaludtam, bár szerencsére -viszonylag- gyorsan összekaptam magam és nem késtem el a munkából.

Napközben azon gondolkoztam, hogy este a 19.24es busszal menjek haza, vagy megvárjam a következőt, ami húsz perc múlva jön. Elvileg ugye megbeszéltük a fiúval, hogy este a buszon tali, de az még kedden volt, a csajjal való "beszélgetés" előtt, szóval már alapból volt egy érzésem, hogy nem lesz belőle semmi, és így is lett. Úgy döntöttem, megvárom a buszt, hátha szerencsém van, de felesleges volt.

Napközben tényleg nem volt semmi, beszélgettünk a lányokkal, dolgozgattunk, volt néhány agyhalott vendég, de hát minden nap megfordulnak ott, így nem volt nagy kunszt, hozzászoktunk.

Úgy váltam el a lányoktól, hogy megbeszéltük, nem oktatom ki a fiút, ami amúgy sem volt az eszemben, sőt, fel se akartam nagyon hozni a csajt, csak így beszélgetés közben odanyögni, hogy "amúgy rám írt az xyz..". Igazából csak a reakciója érdekelt volna. Nem volt esélyem látni, sőt, szerintem ő tudja hogy mit írtunk egymásnak, de nem szégyellem magam semmi miatt. Az a lány elmeroggyant és pszihopata és míg ő nem jutott messzebb a szapulásomnál, csak így ismeretlenül belekötött milyen ember vagyok és hogy hogy nézek ki. Én egyszer sem kötöttem bele a kinézetébe, csak abba, hogy 21 éves és én 17 évesen érettebb és intelligensebb vagyok nála. és ezt sem csúnyán megfogalmazva. Igazság szerint egy csúnya szót nem írtam le, nem szapultam, nem mondtam róla semmi rosszat, sőt, reagálni sem nagyon reagáltam a dolgokra. Ő mindig írt vagy 4-5 dologról, de csak olyanra válaszoltam ami nem abból állt, hogy engem szidott.

Később este láttam, hogy fent van face-n a fiú és gondoltam ráírok, hátha csak elfelejtette az estét, de nem válaszolt, nem is látta a facebook szerint. Később, mikor láttam hogy még fent van, sőt még posztolt is, megint ráírtam. Írtam neki, hogy nagyon szépen kérem csak mondja meg, hogyha nem akar velem találkozni többet és hogy nem fogok hisztizni, csak az úgy egyértelműbb és sokkal tisztább is. Előtte is sokszor kérdeztem, hogy miért pont engem szólított így le, meg ilyenek, de mindig azt írta, hogy mert szimpatikus vagyok neki és hogy komolyan is gondolja a dolgokat.

Szóval nekem még mindig kérdéses, hogy mi folyik itt, de a sok gondolkodás nem tesz jót nekem, mert nem tudok tőle aludni, és 2 kapucsínóval kell kezdenem a másnapot.. :D

Sziasztok, jézusom. Nagyon furcsa írni. Végre, nyíltan és publikusan. De jól is esik, főleg, ha majd lesz, aki elolvassa... :D

ha esetleg senki nem olvassa majd, már akkor is megérte, mert mindenféle hülyeségemet kiírhatom ide. Illetve,ami megengedett és nem félő, hogy illetéktelen kezekbe kerül..

Ez a tegnapi napról szólna. A mai nap alig kezdődött el és tegnap előttre vagy tegnapra terveztem a nyitást.

Reggel mikor felkeltem, első dolgom volt ,hogy felugrottam facebookra. Őszintén szólva, csak akkor az az első dolgom, ha várom valaki üzenetét, de nem tettem, csak éreztem, hogy ez nem várhat. Felléptem, erre mi fogadott? Egy srácnak, akivel kábé három hete beszélek, az exbarátnője írt, hogy jó lenne ha leakadnék a fiúról, mert különben átrendezi az arcberendezésemet. Persze nem így fogalmazta meg. Olvasás közben döbbenten ültem az ágyamon és elolvastam mégegyszer majd nagy nevetésben törtem ki :D

Először gondoltam írok neki valamit, hogy felidegesítsem, de rájöttem, hogy nem kéne lesüllyednem az ő szintjére. Gondolkoztam azon, hogy hagyom csak így, de pár napja már veszekedni, meg kötözködni van kedvem, így válaszoltam neki. Nem bunkón, nem küldtem el melegebb éghajlatra, csak mondtam neki, hogy ha nem akar velem találkozni - a fiú- akkor majd ő szépen megmondja és hogy fenyegetésre sincs szükség. És tényleg ilyen szépen fogalmaztam meg!

Nem "beszéltünk" sokat, de az lett a vége, hogy megtalál és megtépáz, ha mégegyszer írok face-n a fiúnak. Én 17 vagyok, ő meg szerintem 22-23 éves, de így érettebbnek gondolom magamat. Szerintem szánalmas amit csinál és a fiú szavaiból azt mertem kivenni, hogy szerinte sem komplett a csaj. Persze nem mondtam még el neki a "vitát", de majd ma elvileg találkozunk -na erre is kíváncsi leszek- és majd megmondom neki. Gondoltam, hogy nem kéne, de érdekel a reakciója.

Ezután megebédeltünk, elmentünk mamáékhoz, ott beszélgettem unokahúgommal, úgy hogy húgomat elküldtem.. Nem bunkó akartam lenni, csak ritkán találkozunk face-n meg nem igazán szeretek ilyeneket elmondani, így erre vetemedtem, amivel nagyon megbántottam. Nem szándékosan, de vele amúgy sem tudok ilyet megbeszélni. Mind a ketten 13 évesek, de unokahúgom ebben a szempontban érettebb.

Később találkoztam barátnőmmel, ami fantasztikus volt, mint mindig, sokat nevettünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, elvoltunk. Csak a szokásos :D

Este hazaértem és összevesztem anyával, húgom miatt indult, mármint, hogy megbántottam, majd mindenen összevesztünk és 10 perc múlva együtt nevettünk. :D Ritka.

Aztán most itt vagyok, neked/nektek/magamnak/senkinek írogatok. Ma felavattam az oldalt félig, és nagyon örülök ennek most. :)

Pussz