Sziasztok, jézusom. Nagyon furcsa írni. Végre, nyíltan és publikusan. De jól is esik, főleg, ha majd lesz, aki elolvassa... :D

ha esetleg senki nem olvassa majd, már akkor is megérte, mert mindenféle hülyeségemet kiírhatom ide. Illetve,ami megengedett és nem félő, hogy illetéktelen kezekbe kerül..

Ez a tegnapi napról szólna. A mai nap alig kezdődött el és tegnap előttre vagy tegnapra terveztem a nyitást.

Reggel mikor felkeltem, első dolgom volt ,hogy felugrottam facebookra. Őszintén szólva, csak akkor az az első dolgom, ha várom valaki üzenetét, de nem tettem, csak éreztem, hogy ez nem várhat. Felléptem, erre mi fogadott? Egy srácnak, akivel kábé három hete beszélek, az exbarátnője írt, hogy jó lenne ha leakadnék a fiúról, mert különben átrendezi az arcberendezésemet. Persze nem így fogalmazta meg. Olvasás közben döbbenten ültem az ágyamon és elolvastam mégegyszer majd nagy nevetésben törtem ki :D

Először gondoltam írok neki valamit, hogy felidegesítsem, de rájöttem, hogy nem kéne lesüllyednem az ő szintjére. Gondolkoztam azon, hogy hagyom csak így, de pár napja már veszekedni, meg kötözködni van kedvem, így válaszoltam neki. Nem bunkón, nem küldtem el melegebb éghajlatra, csak mondtam neki, hogy ha nem akar velem találkozni - a fiú- akkor majd ő szépen megmondja és hogy fenyegetésre sincs szükség. És tényleg ilyen szépen fogalmaztam meg!

Nem "beszéltünk" sokat, de az lett a vége, hogy megtalál és megtépáz, ha mégegyszer írok face-n a fiúnak. Én 17 vagyok, ő meg szerintem 22-23 éves, de így érettebbnek gondolom magamat. Szerintem szánalmas amit csinál és a fiú szavaiból azt mertem kivenni, hogy szerinte sem komplett a csaj. Persze nem mondtam még el neki a "vitát", de majd ma elvileg találkozunk -na erre is kíváncsi leszek- és majd megmondom neki. Gondoltam, hogy nem kéne, de érdekel a reakciója.

Ezután megebédeltünk, elmentünk mamáékhoz, ott beszélgettem unokahúgommal, úgy hogy húgomat elküldtem.. Nem bunkó akartam lenni, csak ritkán találkozunk face-n meg nem igazán szeretek ilyeneket elmondani, így erre vetemedtem, amivel nagyon megbántottam. Nem szándékosan, de vele amúgy sem tudok ilyet megbeszélni. Mind a ketten 13 évesek, de unokahúgom ebben a szempontban érettebb.

Később találkoztam barátnőmmel, ami fantasztikus volt, mint mindig, sokat nevettünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, elvoltunk. Csak a szokásos :D

Este hazaértem és összevesztem anyával, húgom miatt indult, mármint, hogy megbántottam, majd mindenen összevesztünk és 10 perc múlva együtt nevettünk. :D Ritka.

Aztán most itt vagyok, neked/nektek/magamnak/senkinek írogatok. Ma felavattam az oldalt félig, és nagyon örülök ennek most. :)

Pussz